Épületeink nemcsak a mindennapi életünk keretei, hanem hosszú távon meghatározzák környezetünket, egészségünket és kiadásainkat is. Az ÉVOSZ Fenntarthatósági Tagozata által kidolgozott javaslat szemléletformáló eszköz, amely ösztönöz a környezettudatos tervezés és kivitelezés irányába. A „Zöld minimum” néven jegyzett javaslatcsomag célja egyben az is, hogy a fenntarthatóság többé ne választható opció, hanem alapkövetelmény legyen az állami építkezéseknél – és példát mutasson a teljes építési ágazatnak.
Az épületeink – ahol élünk, dolgozunk, tanulunk – hosszú évtizedekre hatással vannak környezetünkre, egészségünkre és pénztárcánkra is. Ma már nem elég szépet és hasznosat építeni: olyat kell létrehozni, ami kevesebb energiát fogyaszt, kevésbé terheli a környezetet, és jobban szolgálja az emberek életminőségét. Ez nem csupán egy zöld álom, hanem konkrét cél, amit elérhetünk jól átgondolt szabályozással, tudatos tervezéssel és felelős döntésekkel. A „Zöld minimum” javaslat célja, hogy a környezeti szempontokat alapkövetelménnyé tegyük az építési beruházásokban – különösen az állami, közpénzből megvalósuló projekteknél amelyek elérik vagy meghaladják az uniós közbeszerzési értékhatárt Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) Fenntarthatósági Tagozata által készített javaslat célja, hogy a nagy értékű állami magasépítési beruházások akkor valósulhassanak meg, ha bizonyíthatóan megfelelnek nemzetközi zöldépület-minősítési rendszerek előírásainak. Ezek a tanúsítványok nem puszta elvárások: átlátható, objektív és mérhető garanciái annak, hogy az adott épület valóban fenntartható módon épült.
A javaslatcsomag jogi kereteket is szab és egyúttal jó gyakorlatot teremt, amellyel hosszabb távon a teljes építési kultúrát formálhatjuk. A cél az, hogy a környezettudatos gondolkodás ne csak az állami projektek sajátja legyen, hanem a magánberuházásokban is természetes igénnyé váljon. Mivel a magánszektorban nincs közvetlen jogszabályi kényszer, itt elsősorban az információ, a tudás és a már működő jó gyakorlatok számítanak, tehát maga a szakmai javaslat ösztönző és oktatási eszköz is egyben. A lakossági megrendelőknek, tervezőknek, kivitelezőknek is meg kell érteniük, miért éri meg fenntartható módon gondolkodni és építeni. A fenntarthatósági elvek – mint az energiatakarékosság, az újrahasznosítás, a károsanyag-kibocsátás csökkentése vagy az élhetőbb beltéri környezet – nem csupán a bolygónkat védik. Hosszú távon költséghatékonyabb üzemeltetést, magasabb ingatlanértéket és egészségesebb lakókörnyezetet is biztosítanak. Ezek a szempontok már most is egyre inkább elvárássá válnak a nemzetközi piacon is, amiket érdemes itthon bevezetnünk a hazai építésgazdaságba.
A végső célunk tehát az, hogy a fenntarthatóság ne különlegesség, hanem alapvetés legyen a megrendelőnél és az építésgazdaság minden szereplőjénél. Ehhez rendszerszintű gondolkodásra van szükség: nem elég egy-egy előírást bevezetni vagy néhány példát követni, hanem az egész folyamatot – a tervezéstől a kivitelezésen át az üzemeltetésig – át kell hatnia a környezeti szempontok érvényesítésének. Különösen fontos ez a magánberuházások – például lakóingatlanok építése vagy felújítása – esetében is, ahol a szabályozás helyett a tájékozott és felelős megrendelői döntéseknek van kulcsszerepe. A megrendelők ösztönzése és meggyőzése arról, hogy olyan szakembereket, tervezőket és kivitelezőket válasszanak, akik a minőségi kivitelezést és a fenntarthatósági elveket együtt képviselik alapfeltétele annak, hogy valódi változás induljon el. A „Zöld minimum” javaslatot rendelettervezet mélységig kidolgozta az ÉVOSZ az állami, közösségi beruházásokhoz és az ÉKM figyelmébe is ajánlotta, támogatva ezzel a szakmai párbeszédet és a közös gondolkodást. A rendelettervezet a rendszerszintű átalakulásnak az első lépése: kijelöli az irányt és biztosítja a keretet ahhoz, hogy fenntarthatóbb, élhetőbb jövőt építhessünk.
***
Budapest, 2025. augusztus 6.
